Return to Jó tanácsok

Lakjunk biztonságban, otthonbiztonság

A települések közbiztonságának hiánya égető kérdés, kutatások és viták fő napirendi pontja. A felelős helyi hatóságok, a rendőrség, az önkormányzatok állandóan a tűzvonalban vannak, mivel az állampolgárok lakóhelye ellen irányuló támadások a lakosság jelentős részét közvetlen módon érintik, amellett, hogy az áldozatok számára nagy érzelmi, morális veszteséget, fizikai-lelki sérelmet is okoznak.

Az otthonok biztonságát elsősorban a lopások, a betörések fenyegetik, de veszélyben van a család autója, veszélyeztetettek a napközben vagy éjszaka egyedül otthon tartózkodó gyerekek, idős családtagok, illetve nők is. Ahogy a vagyon elleni támadásoknál a biztonsági rendszeren lévő „leggyengébb láncszem” motiválja az elkövetőt, úgy a személy elleni támadásoknál a „legkisebb ellenállás” elve érvényesül, azaz a legveszélyeztetettebbek -és azok is válnak leggyakrabban áldozattá-, akiknél a legkisebb ellenállásra számít a támadó. A lakásokat, otthonokat érintő leggyakoribb bűncselekmények közül legjellemzőbbek az un. Betöréses lopások, de a betörésen kívül testi sértés, rablás, csalás, kifosztás, magánlaksértés, rongálás stb. áldozatává is válhatnak a lakástulajdonosok, az otthontartózkodók.

 

A lopás

Mint azt a több évtizedes tapasztalatok is bizonyítják és a statisztikai adatok is alátámasztják, a bűncselekmények közül a legnagyobb számban és leggyakrabban a vagyon elleni bűncselekmények fordulnak elő. Ezek közül is a legjellemzőbb delictum a lopás.

Büntetőjogi értelemben a lopást az követi el, aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa. A jogalkotó néhány esetben nagyobb büntetés kiszabását helyezi kilátásba, súlyosabban értékeli azokat a körülményeket, amelyek a lopásnál szerepet játszanak. Ilyen lehet, ha a lopást bűnszövetségben, közveszély színhelyén, üzletszerűen, dolog elleni erőszakkal (pl. betöréses lopás), helyiségbe vagy ehhez tartozó bekerített helyre megtévesztéssel vagy a jogosult (használó) tudta és beleegyezése nélkül bemenve, hamis vagy lopott kulcs használatával, lakást vagy hasonló helyiséget az elkövetővel közösen használó sérelmére, zsebtolvajlás útján, másnak a bűncselekmény elhárítására képtelen állapotát kihasználva követik el, de értékelésre kerül a büntető-eljárás során az is, hogy mekkora volt a lopással okozott kár. Minden egyes elkövetési formának megvannak a megelőzési, felderítési sajátosságai, de ennek teljes részletességgel való ismertetésére itt nem vállalkozhatunk, egyrészt terjedelmi okok miatt, másrészt pedig azért, mert nem kriminalisztikai tankönyv írása volt a cél, hanem a témával kapcsolatos tudnivalók általános, ismereti színtű felvázolása, a főbb módszertani ajánlások összefoglalása. A legtöbb védelmi formának megvannak a sajátosságai, hiszen más technikai (személyi) feltételeket igényel egy szálloda vagy parkoló, és mást egy bank, illetve az egyes épületek, épületcsoportok, lakások, lakóházak védelme. Az egyes speciális formáknak megfelelő rendszer kialakítása szakszerű és tervszerű tevékenységet igényel. A rizikóanalízis, illetve a védelmi terv megtervezése során elengedhetetlen azon bűncselekményi formák, elkövetési magatartások általános jellemzőinek megismerése, amelyek az adott objektumot  veszélyeztethetik. Az analógia alapján megközelíthető, hogy egy cselekmény, például egy betöréses lopás hogyan zajlik le, ezáltal az e bűncselekményi kategóriában elkövetett többi betöréses lopás metodikája (módszertana) is elképzelhető. Természetesen két különböző cselekmény azonos módon nem játszódhat le a fizikai törvényszerűségekből adódóan, de nagy hasonlósággal igen. Az aktuális gyakorlati tapasztalatok elemzésének segítségével megállapítható, hogy melyek azok a körülmények, amelyek egy betörés kapcsán befolyásolhatják a védelmi rendszer kialakítását. Ilyen például az elkövető személye, az elkövetés szervezettsége. Jelenleg Magyarországon az alkalmi, ötletszerű és az úgynevezett átmeneti pénzzavar megoldását célzó “megélhetési” elkövetések mellett mind gyakrabban megfigyelhető a bűnbandákba szerveződött csoportok által végrehajtott, tervezett betörések végrehajtása. A csoport tagjai közül valamelyik személy általában a bűncselekmény végrehajtása előtt, valamilyen kapcsolatba kerül a kiszemelt objektumban lakókkal vagy dolgozókkal, amikor valamilyen ürüggyel terepszemlét, előzetes felmérést végez. A gyanús személyek ilyen irányú tevékenységét lehetőség szerint ki kell szűrni, az éberséget fokozása mellett. A csoportokon belüli munkamegosztás lehetővé teszi, hogy a tervezett betörés során a tagok a cselekmény egy fázisára koncentráljanak, ezáltal a hibalehetőséget csökkentve, a “szakmunkát” előtérbe helyezve. Sokszor fellelhetők a tippadók, akik az eltulajdonítani kívánt érték egy bizonyos százalékáért eladják információikat arra vonatkozóan, hogy hová érdemes betörni a nagyobb érték reményében, oda esetleg hogyan könnyebb bejutni. Gyakori a tervezett elkövetés helyszínének megfigyelése, az ott történő mozgás rögzítése. Ennek ellentételezését, a védeni kívánt objektum külső személyi- és technikai úton történő megfigyelésével, a gyanús mozgások elemzésével, értékelésével lehet elérni.

Fontos körülmény a behatolás módszere is, hiszen a hagyományosnak tekinthető egyes módszerek, például az álkulccsal való nyitás, az ajtóbefeszítés, lakatlevágás, zártörés, rácsfeszítés, ablakbetörés, falbontás, tetőbontás vagy egyéb födémszerkezet megbontása mellett, új módszerek, mechanikus és elektronikus ún. nyitószerkezetek is megjelentek a hazai piacon. Ezek megismerésének szükségessége az objektumvédelem szervezésével foglalkozók körében nem igényel részletesebb magyarázatot, hiszen ha nem ismert, hogy a feltételezhető behatolási helyeket milyen támadások érhetik, akkor az ellenük való megelőző védelem sem lehet eredményes, illetve az illegális behatolás sikerének lehetősége is nagyobb, annál is inkább, ha e szerkezeteket szakavatott kezek, zárspecialisták kezelik.

A leggyakoribb célpont a betörések során a pénz, ékszer, egyéb értéktárgy vagy értékpapír, amelyeket legtöbbször különböző lemez-, illetve páncélszekrényekben, fali-, illetve egyéb beépített trezorokban helyeznek el. Ezek kinyitása jelenleg még főleg “hidegnyitási módszerekkel”, azaz valamilyen mechanikus eszköz alkalmazásával történik, ezért nem mindegy, hogy a védeni kívánt tárgy, érték milyen széfben van elhelyezve. A gyártó mire vállal garanciát és az megfelel-e a valóságnak. Célszerű például a páncélszekrény közvetlen környezetének is valamilyen eszközzel történő biztosítása, felügyelete. Több esetben előfordult az is, hogy mivel a trezort helyben nyitni nem tudták, az elkövetők az egészet elvitték. Sokszor a hanyagság is közrejátszik a sikeres elkövetésben, amikor a páncélszekrény kulcsát ugyanabban a helyiségben elrejtik vagy esetleg csupán egy fiókban tartják.

Sok esetben az elkövetők tudatosan törekszenek arra, hogy a helyszínen minél kevesebb azonosítható nyomot hagyjanak, ezért célszerű megvizsgálni a védeni kívánt dolog közelében technikai csapda (fotó, vegyi, szag stb.) elhelyezésének lehetőségét is (például a pénz vagy az elkövető megjelölésére).

Az eltulajdonított értéktárgyak gyakran kerülnek különböző lerakatokba, titkos raktárakba, egyéb rejtekhelyekre az értékesítésig vagy a lopott árú megrendelőjének történő átadásáig. De a lopott dolgokat értékesíthetik több orgazdán keresztül is, ezért fontos a tárgyak pontos leírása, nyilvántartása, esetleges megjelölése, a gyors és pontos azonosíthatóság, a körözés sikere érdekében.

A tettes (tettesek) kilétének megállapítása érdekében fontos a helyszín biztosítása, a nyomok előzetes megsemmisüléstől való megóvása, de ennek a kártérítési felelősség megállapításában is nagy jelentősége van.

 

A „betöréses” lopás

Hétköznapi nevén a betöréses lopás, büntetőjogilag a „dolog elleni erőszak” módszerével elkövetett lopást jelenti.

A betörés leggyakoribb helyszínei, az „otthonok” :

– a lakótelepi lakások, lakótömbök,

– többemeletes bérházak (társasházak),

– lakóparki lakások,

– családi házak (kertvárosi jellegű lakóegyüttes városban, falun),

– hétvégi házak, nyaralók,

– tanyák (egyedül álló, lakóterületen kívül eső épületek),

– melléképületek (garázsok, műhelyek, tárolók, gazdasági épületek, ólak stb.).

 

A helyszín kiválasztása

Tapasztalatok szerint a helyszín kiválasztása az elkövető részéről több tényezőtől is függ. A helyszínt meghatározhatja az érték, az áldozat (a későbbi sértett), vagy maga a helyszín (pl. a lakás) ismerete, illetve az elkövető által „kedvelt” és előtérbe helyezett betörési módszer.

A betörés helyszínét az elkövető előzetes információk alapján választja ki, egyrészt maga ismeri meg a leendő sértettet és így tájékozódik annak értékeiről, körülményeiről, másrészt megszerzi, (megveszi) az információt, hogy hová érdemes betörni. Az elkövető a megszerzett információk alapján tervezi meg és hajtja végre cselekményét.

De a sértett kiválasztása történhet egy véletlen folytán is, például a betörést megelőzheti egy nyilvános helyen való találkozás, egy szórakozóhelyen történt alkalmi ismeretség vagy akár a helyszínen spontán alkalmazott trükk (pl. valamely indokkal való bemenetel a lakásba) is. A spontán betöréshez a lakás pillanatnyi állapota is adhat ötletet (pl. építkezés, eladás, tartós távollét stb.).

 

Az elkövetési idő

A bűncselekmények zömét továbbra is a nappali órákban követik el. A lopások, ezen belül is a betöréses lopások átlag elkövetési ideje 4-10 perc. Ebben az időben benne van az elkövetés megkezdésétől (behatolás) a menekülésig (távozásig) minden cselekményhez szükséges idő. Az előbbi időtényezőből adódik, hogy az objektum biztonságát úgy kell megtervezni, hogy a különböző mechanikai akadályok leküzdése ezen elkövetési idő fölé emelkedjen.

A betöréses lopás legjellemzőbb behatolási módszerei

A dolog elleni erőszakkal elkövetett, más szóval betöréses lopásokat leggyakrabban ajtóbefeszítés, hengerzártörés, rácslefeszítés, ablakbetörés, nyílászáró-kiemelés módszerével hajtják végre a bűncselekmény elkövetői. Vannak úgynevezett finom és vannak durva nyitási módszerek. Az előbbire az ajtó befeszítése, míg utóbbira az álkulccsal való zárnyitás lehet klasszikus példa.

 

A ” besurranásos lopás”

A besurranásos lopások jellemzője, hogy a sértett (lakástulajdonos, használó) bár otthon van, de nem tud a bűncselekmény elkövetéséről. A besurranásos lopás elkövetője általában nem alkalmaz semmiféle dolog elleni erőszakot, az ingatlanra, lakásba való bejutása lényegében akadálymentes. E lopási módszernél az elkövető kihasználja a sértett óvatlanságát (veszélyérzet nélküli állapotát), vagy éppen egy más irányú elfoglaltságát, mely lehetővé teszi számára értékeinek elvételét. A besurranó tolvaj általában a nyitva hagyott kapun, ajtón, vagy éppen ablakon jut be a lakásba, nem egyszer úgy, hogy a tulajdonos és családja otthon van, de az a behatolást nem észleli. A besurranó tolvaj megpróbál észrevétlen maradni és ugyanúgy távozni, de, ha a tolvajt a tulajdonos észreveszi, az általában a menekülést választja. A besurranásos lopás jellemzője, hogy az elkövető általában kisebb értéktárgyakat (legtöbbször pénzt, pénztárcát, irattárcát, ékszert) tulajdonít el, melyek elrejtése nem okoz gondot, és a menekülést sem akadályozza.

 

A melléképületek, kiegészítő helyiségek elleni támadások

A főépületekhez – főleg kertes családi házakhoz, gazdasági udvarokhoz -gyakran tartozik melléképület is. A melléképületekben sokszor értékes tárgyak, eszközök, szerszámok, járművek stb. tárolása történik. Mivel a melléképületek többsége kevésbé védett vagy kisebb figyelmet fordítanak védelmükre, az ellenük történő jogtalan támadások is egyre gyakoribbak. Így egyre több a betörés a szerszámos kamrákba, műhelyekbe, kerékpártárolókba, terménytárolókba, állatólakba, géptárolókba is. A lakásbetörésekhez kapcsolódóan azonban, -úgy a lakótelepen, mint a kertes övezetben leggyakoribbak a garázsbetörések. A garázsok zárszerkezetit általában könnyebben és jobban lehet feltűnés nélkül nyitni, mint a lakásokét. Ha a garázs nincs közvetlen összeköttetésben a lakással, az ellenőrzése is nehezebb. Általában a bűncselekmény felfedezése is időben kitolódik, így annak végrehajtására is több ideje van a tettesnek.

Egybeépítés esetén azonban az értékek megszerzése mellett a garázsbetörések másik célja lehet, hogy azon keresztül jussanak be a védettebb lakásba, házba. A legtöbb lakástulajdonos nem fordít kellő figyelmet a garázs és a lakás közti belső átjárókra, azokat gyakran nyitva hagyják.

A garázsok elleni támadásoknak összességében a gépjármű, a garázsban tárolt gépjármű felszerelések, egyéb értékek eltulajdonítása, illetve a garázson keresztül a lakásba való bejutás a célja.

A betörést lehetővé tevő egyéb okok, körülmények

A bűnügyi statisztikai adatok szerint a bűncselekmények elkövetését elősegítő okok közül messze legelső helyen szerepel az óvatosság hiánya, utána következik a környezet közömbössége és a szükséges vagyonvédelem elmulasztása, illetve a víkendházak, tanyák esetében jelentős szerepe van a terület lakatlanságának, kivilágítatlanságának.

A viktimológia (áldozattan) által bizonyított tény, hogy a bűncselekmények nagy részében a sértett maga is „közreműködik” azzal, hogy valamilyen módon; magatartásával, hanyagságával, nemtörődömségével, lehetővé teszi vagy megkönnyíti -sok esetben kiprovokálja- annak végrehajtását. Például a lakáskulcsok elvesztése gyakori eset, melynek oka általában figyelmetlenség, hanyagság. E körülményt a bűncselekmény sértettjei sokszor nem ismerik el, a biztosító által való kármegtérítés meghiúsulásától tartva. Önmagában egy kulcs elvesztése ugyan nem jelenti azt, hogy oda betörnek, viszont potenciális veszélyforrás a tulajdonos lakására nézve, különösen akkor, ha a kulccsal egyéb azonosítók is eltűnnek (igazolvány, iratok stb.). De például egy erkélyablak alatt felejtett létra sem növeli a ház biztonságát.

Az eltulajdonított (veszélyeztetett) tárgyak köre meglehetősen széleskörű, a korábban jellemző készpénz, arany, ékszer, értékpapírok, híradás-, és számítástechnikai cikkek mellett, a betörés céljától függően lopnak élelmiszert, okmányokat, vegyszereket, állatokat, de akár mezőgazdasági gépeket is.

A betörés utáni teendők

A betöréses lopások utáni teendők ismerete hatékonyan hozzájárulhat a megelőzéshez is, hiszen egy idő után a bűnelkövetőnek számolnia kell a gyors és szakszerű civil és hatósági reakciókkal.

A rendőrhatóság gyors értesítése, a tényszerű adatközlés a bűncselekmény felfedezése után soronkívüli feladat, mely elősegítheti a bűncselekmény megszakítását, vagy megakadályozását, az elkövetők elfogását, a „forró nyomon üldözés” megkezdését, az eredményes adatgyűjtést, tanúkutatást és a helyszíni munkát.

Az értesítést bárki megteheti, a felfedező tanú, a tulajdonos, de az észlelés történhet például vagyonvédelmi távfelügyelet (riasztó) jelzése által is.

Vannak olyan esetek is, amikor sérült van a helyszínen, vagy tűz-, víz-, gázkiömlés keletkezik, ebben az esetben az elsődleges feladat a szakhatóságok értesítése mellett (tűzoltók, mentők stb.), ha lehetséges a közveszély elhárítása (gázcsap, vízcsap elzárása, tűzoltás megkezdése), az életmentés, elsősegélynyújtás.

Az eredményes nyomrögzítés, a nyomozás, a bizonyítás szempontjából fontos, ezért a helyszín eredeti állapotban való megőrzése, a nyomok megsemmisülésének megakadályozása is szükséges, a rendőrség kiérkezéséig.

A rendőrség kiérkezése után, a helyszíni szemlén ajánlott a sértett (lakásbirtokos) közreműködése is, mivel a sértett ismeri a legjobban a helyszínt, ő tudja megjelölni a más számára elsőre nem látható elváltozásokat, az eltulajdonított értékek helyét stb. A kármegtérülés szempontjából a biztosítási esemény (betörés) bekövetkezte után a biztosított vagyontárgy állapotában a biztosított a szabályzat által megállapított határidőn belül csak annyiban változtathat, amennyiben ez a kárenyhítéshez szükséges. Amennyiben a megengedettnél nagyobb méretű változtatás következtében. A biztosító számára fizetési kötelezettsége elbírálása szempontjából lényeges körülmények tisztázása lehetetlenné vált, a biztosítónak kötelezettsége nem áll be. Az okozott kár megszemlélése a helyszínen a biztosító feladata, azt a rendőri eljárás jogilag nem pótolhatja, és nem helyettesíti. A biztosító megteheti, hogy elfogadja a rendőrség által felmért állapotot, kárt.

A rendőrséggel való együttműködés a nyomozás során a sértettnek nem csak joga, hanem kötelessége is, amelyet a büntetőeljárásról szóló törvény szabályoz.

A rablás

 

Rablást a Büntető Törvénykönyv megfogalmazása szerint az követ el, aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből valaki ellen erőszakot avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz, illetve valakit öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyez. Súlyosabban rendeli büntetni a törvény azt az elkövetőt, aki cselekményét fegyveresen, jelentős vagy különösen nagy értékre, bűnszövetségben vagy csoportosan követi el.

A klasszikus értelemben vett rablásról a köztudatban az él, hogy valamilyen dolgot, valakinek a megtámadásával, erőszakkal elvesznek. Ám rablásnak minősül az a cselekmény is, ha a tettenért tolvaj a dolog megtartása végett erőszakot, avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz.

Módszereiben az erőszakos, útonálló jellegű elkövetés került előtérbe, a rablások egyre brutálisabbá, durvábbá válnak, sokszor indokolatlanul bántalmazzák azokat a sértetteket is, akiknek az ellenállását már egyébként is megtörték, így előfordult, hogy az életveszélyt vagy halált okozott. Több esetben a betörésnek indult cselekmény is átcsapott rablásba, amikor a tetteseket felfedező, tettenérő lakástulajdonost vagy a helyiségben tartózkodó személyt súlyosan bántalmazták. Nem ritka az sem, hogy a tettesek minden felszólítás és előcselekmény nélkül támadnak az általuk kiszemelt objektumra, látszólagosan esélyt sem adva a védekezésre.

Magyar viszonylatban új vonásként értékelhető e kategóriában a szervezettség, az előre kiterveltség, ám mind gyakrabban követhető nyomon, hogy hogyan szemelték ki a bűncselekmény helyszínét, tárgyát, hogyan végeztek figyelést, milyen eszközökkel készültek fel a rablásra és a szerepeket egymás közt felosztva hajtották végre azt.

Mind gyakoribb a különböző eszközök igénybevétele, így a lőfegyver, fegyvernek látszó tárgy (pl. gáz-, riasztó-, hatástalanított-, játék pisztoly), kés, tőr használata, vagy a megtámadott személy előcselekmény nélküli sprayval való lefújása, elkábítása, védekezésre képtelen állapotba helyezése. A rablók többször használtak lopott autót vagy lopott rendszámmal ellátott járművet, felismerésük illetve a személyleírás megnehezítése érdekében álarcot, kivágott sísapkát.

A rendőrségi felderítéseket ez esetben sok körülmény nehezíti, így e bűncselekményeknél is főleg a speciális megelőzési formákra kell helyezni a hangsúlyt, az egyes elkövetési magatartások metodikai elemzésével, komplex védelmi rendszer kialakításával, alkalmazásával, az ajánlott magatartásformák és módszertani ajánlások figyelembevételével.

 

A magánlaksértés

Büntetőjogilag az követi el e jogsértést, aki másnak a lakásába, egyéb helyiségébe vagy ezekhez tartozó bekerített helyre erőszakkal, fenyegetéssel, hivatalos eljárás színlelésével bemegy, vagy ott bent marad. Továbbá az ott lakónak vagy azzal rendelkezőnek akarata ellenére, vagy megtévesztéssel; éjjel, fegyveresen, felfegyverkezve, csoportosan bemegy, vagy ott bent marad.

Magánlaksértés esetén nem a dolgok eltulajdonítása a cél. A magánlaksértés alapvetően a tulajdonos (birtokos) személyét sérti, az alkotmányban és törvényekben biztosított magánlakás sérthetetlenségéhez fűződő normákat veszélyezteti. Ez a magatartási forma azonban, előcselekményként alkalmas arra, hogy a lakásban különböző trükkös lopásokat, esetleg rablást kövessenek el. (Ez azonban már másként minősül.)

 

A csalás

Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz, csalást követ el.

A tulajdon elleni bűncselekmények szempontjából az egyes vagyontárgyak annál nagyobb veszélyben vannak, minél értékesebbek és minél könnyebben, vagy minél kisebb kockázattal megszerezhetők.

Egy lakás vagy telek elég nagy ahhoz, hogy a csalók szemet vessenek rá. Már csak az a kérdés, hogy ezek menyire védettek, vagy mennyire védtelenek, illetve az ingatlantulajdont közvetlenül vagy közvetve védő jogszabályok mennyire korszerűek. Nem elhanyagolható az sem, hogy a tulajdonosok mennyire vigyáznak lakásukra, tudatlansággal, könnyelműséggel, éppen kapzsisággal milyen mértékben könnyítik meg a csalók dolgát és válnak esetleg hajléktalan áldozattá. Lakáscsalások régóta léteznek, de a szervezett elkövetés, az úgynevezett „lakásmaffia” az utóbbi évek jelensége, sőt napjainkban is egyre gyakrabban lehet találkozni e kifejezéssel, nem véletlen, hogy napirenden van az idevonatkozó jogszabályok korszerűsítése és a lakásbűnözés elleni fellépés erősítése. A lakáscsalások egyik legfontosabb jellemzője, hogy sohasem a lakás megszerzése a cél, az csak eszköz a haszonszerzéshez. Egyáltalán nem jellemző, hogy saját használatra szereznek meg csalás útján ingatlant. Az effajta cselekményeket az elkövetők általában előre megtervezve, több lépésben hajtják végre, miközben gondosan ügyelnek arra, hogy minimálisra csökkentsék a kockázatot. A bűncselekmények szervezői általában jó képességű „dörzsölt” bűnözők, akik ráadásul a jogalkalmazás sajnálatos gyengeségeivel is tisztában vannak. Gyakori jelenség, hogy a lakáscsalásokat szervezetten hajtják végre, kimondottan erre a célra alakulnak bűnözői csoportok. Tagjaik között megtalálhatók az írástudatlan felhajtók, ingatlanközvetítők, jómódú befektetők, önkormányzati lakásügyi előadók, ügyvédek. A lakáscsalási ügyekben magas az olyan esetek aránya, amelyekben a sértettek maguk is a megszokottnál nagyobb mértékben járulnak hozzá az áldozattá válásukhoz. Az utóbbi évek tapasztalatai alapján kijelenthető, hogy az ingatlancsalási ügyek ma komoly kihívást jelentenek a bűnüldöző szervek számára. A lakáscsalások konkrét vizsgálata alapján megállapítható, hogy merőben más veszélyben vannak az önkormányzati tulajdonú bérlakások és a magántulajdonú lakások, illetve ezek bérlői vagy tulajdonosai.

A lakásokkal kapcsolatos visszaélések visszaszorítása érdekében az országgyűlés önálló albizottságot hozott létre, és a rendőrségen belül hatékonyan működik az un. „kaptár csoport”.

A magatartási taktikai védelem

A vagyontárgy tulajdonosainak magatartása, értékeinek védelme érdekében tett intézkedései alapvetően meghatározzák az egyes bűncselekmények elkövetési gyakoriságát és módszereit. Ezért fontos azon módszerek ismerete, mellyel csökkenthető a bűncselekmények elkövetésének valószínűsége.

A veszélyeztetett sértetti körben végzett szakszerű propagandamunka elősegíti ezeknek a módszereknek tervezését és gyakorlati alkalmazását.

Ezek alapvetően:

– kulcsok biztonságos kezelése,

– zárak ellenőrzése, karbantartása, biztonsági zárak beépítése,

– nyílászárók ellenőrzése, védelme,

– értékek őrzése (trezor), megosztása (több helyen való tárolása), megjelölése

(vegytinta, Uv, tárgyleírás, egyéb),

– házileltár készítése (betörés esetére), esetleg minta biztosítása,

– korszerű, a biztonsági igénynek megfelelő szintű mechanikai és elektronikai védelmi eszközök beépítése, telepítése,

– lehetőség szerint, őrzésfelügyeleti állomáshoz (riasztóközpont) való csatlakozás,

– a lakókörnyezet biztonsági követelményeket figyelembe vevő kialakítása,

– az önvédelmi, bűnmegelőzési célú tevékenység beépítése a napi, rutinszerű

cselekvésekbe,

– folyamatos együttműködés kialakítása a lakóközösség más tagjaival, társadalmi

önvédelmi szervezetekkel, a közbiztonságért, közrendért felelős hatóságokkal.

 

A mechanikai védelem

A mechanikai védelem célja az elkövető lassítása, az akadályok leküzdetésével pedig a betörésre szánt idő növelése. A mechanikai védelmi követelményeket már a lakás tervezésekor vagy birtokbavételekor figyelembe kell venni, nem utolsó sorban biztosítási feltétel is, melyre vonatkozóan minden biztosító saját szabályokkal rendelkezik.

Az időtényező az elkövetést akadályozó rendszerben egy olyan megelőzési módszer, mely elsősorban az elkövető pszichikumára hat, mivel az elkövető a tervezett bűncselekményt a mechanikus akadályok miatt nem tudja az elfogás kockázata nélkül végrehajtani, vagy emiatt meg sem kezdi azt.

A legelterjedtebb mechanikai akadályok; a falazat, a kerítés, az ajtók, zárak, zárrendszerek, rácsok, biztonsági fóliák, értéktárolók.

Az elektronikai védelem

Az elektronikai védelem elsődleges célja a megelőzés, másodlagos célja az elkövető zavarása, akadályozása a tervezett bűncselekmény zavartalan kivitelezésében, harmadlagos célja pedig az elkövető tettenérésének elősegítése, az elfogás megkönnyítése. Az elektronikai védelem szerepe elsősorban tehát a jelzésadás, „értesítés” a tulajdonos, a környezet, vagy az erre felhatalmazott szervezet, ezen keresztül az illetékes hatóság felé.

A távriasztás címzettje lehet valamely vagyonvédelmi szolgálat központja, rendőrségi állomás vagy bármely a jelzés fogadására kijelölt, jogosult személy is. Az elektronikai védelem lehet teljes körű, részleges és minimális. Az elektronikai védelmi rendszer elemei a felületvédelem, a térvédelem, a tárgyvédelem, a személyvédelem, a riasztás jelzés, melyek összessége a teljes körű védelem. Az elektronikai védelem formáit és konkrét tartalmát a biztosítók szabályzatai is tartalmazzák, melyeket a biztosítási szakemberek mellett elsősorban a vagyonvédelmi technikát alkalmazó és telepítő személyeknek kell ismerniük és alkalmazniuk.

A távfelügyeleti rendszerek

A távfelügyeleti rendszer lényege az adott objektum riasztási jeleinek átvitele a fogadó állomásra, távfelügyeleti központba, mely a jeleket értékeli, riasztás esetén intézkedik a tulajdonos, valamint szükséges esetben a rendőrség, vagy más hatóságok (pl. tűz esetén tűzoltóság) értesítéséről. Járőrszolgálat működtetése esetén a járőröket a helyszínre küldik.

Az oldal tartalma a forrás pontos megjelölésével, http://vtpe.hu szabadon felhasználható!

Az adott cikk linkje: http://vtpe.hu/jo-tanacsok/lakjunk-biztonsagban-otthonbiztonsag/